2007. június 6., szerda

Üdv itt, kedves olvasó.

Ezen a blogom szeretném leírni, másokkal és elsősorban Veled megosztani a gambiai utam során szerzett élményeimet, tapasztalataimat.
Sok helyről hallottam már, hogy jó lenne tenni valamit, amikor pedig tényleg meg is kéne tenni, a legtöbben visszahőkölnek, hiszen ez nem is olyan egyszerű. Pedig az, ehhez szeretnék segítséget adni. Leginkább hozzáállás és felfogás kérdése, ha ezekből van elég és megfelelő, sok akadály már nem jöhet.
Talán már ismered: Vannak, akik megcsinálják a dolgokat, vannak, akik csak hallgatnak és vannak, akik azt mondják: "Nézd, mi történt!".
Önkéntesként az első csoportba kell tartoznunk, hogy a hallgatókat előbb megfigyelőkké, majd aki szeretné, azt résztvevővé tegyük, de legalábbis segítsük, hogy azzá váljon.
Persze nem mindenkiből lehet önkéntes, nem is kell, sőt. Ez olyan, amit ha mindenki csinálna, elveszítené a varázsát és idővel eltűnne a motiváció is.
És nem szabad elfeledkezni a másik oldalról sem. Ez nem szánakozásból történik, egyáltalán nem. Fogjuk egymás kezét és együtt dolgozunk. Akkor jó, ha a végén mindenki több lesz, mint előtte volt.
Hadd idézzem Jókai Mórt:
„Ensemble!” Milyen bűbájos szó! Lehet-e ennél gyönyörteljesebb szó a világon?
Mert egyedül nem megy. Fogjunk össze, utána bármit elérhetünk. Eppur si muove, és mégis mozog a Föld. Ha pedig valami miatt mégsem, akkor a mi feladatunk, hogy tovább mozgassuk. Persze a megfelelő irányba.
És nem feladatunk, nem is szabad megítélni, hogy melyik a helyes irány. Valamennyire hozzá kell tenni a mi helyesnek vélt útirányunkat is, de nem szabad ráerőltetni másra. Megbeszéljük, hogy kinek mi a jó és a kettőből megpróbálunk valami még jobbat összehozni. Én megmutatom, hogyan csináljuk mi, ő megmutatja, mit kell megcsinálni és együtt kitaláljuk a megfelelő módot. Ez nem olyan, mint egy elméleti tudomány, ahol sokszor az eredmény számít, nem pedig az, hogyan is értük el. Itt éppen abban van a lényeg, amíg elérjük a végcélt. És ha az eredmény jó, hasznos, akkor győztünk.

Egy szó, mint száz: ha találsz az írásaimban valami olyat, ami megfog és elgondolkodtat, már megérte leírni.

Kösznöm, hogy rám gondoltál és elolvastad.

Nincsenek megjegyzések: